A lánc első végén a lánc első szakasza a horgonyláncnak egy olyan szakasza, amelynek ES-je közvetlenül kapcsolódik a horgony horgonybilincséhez. A szokásos függesztőegységen kívül általában vannak horgonylánc-rögzítések, például végbilincsek, végkarok, kibővített függesztő elemek és elfordulások. A karbantartás megkönnyítése érdekében ezeket a tartozékokat gyakran összekapcsolják egy leszerelhető horgonyláncba, úgynevezett forgókészletbe, amelyet egy összekötő összekötő elem (vagy bilinccsel) összekötnek a lánctesttel. A linkkészletben sokféle link található, és az egyik tipikus formát a 4. ábra b) ábrája mutatja. A végbilincs nyitási irányát a felhasználó igényei szerint lehet meghatározni, és inkább ugyanabban az irányban, mint a rögzítő bilincs (a horgony felé), hogy csökkentjük a kopást és az elakadást a horgony és az alsó horgony ajak között.
A megadott rögzítőláncnak megfelelően a csatlakozóhorgony egyik végén forgógyűrűt kell biztosítani. A forgatás célja, hogy megakadályozza a rögzítő lánc túlzott csavarodását rögzítéskor. A forgócsavar gyűrűcsavarjának a középső függesztőkar felé kell néznie, hogy csökkentse a súrlódást és az elakadást. A gyűrűcsavarnak és testének ugyanabban a középvonalban kell lennie, és szabadon foroghatnak. Ma is gyakran használnak egy új típusú rögzítést, a forgó bilincset (Swivel Shackle, SW.S). Az egyik A típusú, amelyet közvetlenül a horgonyra helyeznek a horgonybilincs helyett. A másik B típusú, amely a lánc végén van a végbilincs cseréjére, és a rögzítő bilincshez van csatlakoztatva. A lengőkar rögzítése után a horgony végrúdját el lehet hagyni forgó és a végbilincs nélkül。
